Keves barátaim igen ahogy a címen is látszik kórházban voltam ma.

De nem kell megilyedni nem benfekvősre csak egy orvosi vizsgálatra mert aggódtam és meg akartam nézetni magam. Remek tapasztalatokkal és egy jó baráttal lettem gazdagabb.

De kezdjük az elejéről, Reggel felkeltem és kis késéssel bár de bementem az órára, az elsőre. Utánna hazaértem a koliba elolvastam anyám e-mailjét és úgy döntöttem hogy holnap úgyis más dolgom lesz így ma a nyakamba veszem a várost és felkeresek egy orvost. A már tegnap elkezdődött mérlegelések után ma végül a shanghai 10-es számú közkórházat választottam ami a belvárosi kampusztól van kb 10 perc sétára. De előtte pár szót a biztosításomról. Hát először is a kínaiak kapják be de tövig. Olyan méllyen hogy a másik végén kandikáljon ki. Most ezt még nagyon szivesen és szívemnek legnagyobb örömére ragoznám de kedves nagymamám és szüleim is olvassák ezt a szerény kis beszámolót szóval inkább megkímélem a szemüket az azonnali kisüléstől. Indulás előtt apám kérdezte hogy ne kössünk-e biztosítást, erre én persze azt mondtam amit minden értelmes olvasni tudó ember mondott volna. Hagyjad nem kell, az ösztöndíjba bele tartozik a biztosítás megírta az egyetem is. Nomármost itt had említsek meg pár szót az egyetem tájékoztatásáról. Ugyebár itt van egy diák aki repül lefelé kerekítve 9000 kilómétert hogy mindentől távol egy idegen országban töltsön el egy évet. Gondolná az ember hogy ez bizony magyarázatot követel hogy mire számíthat. Szerencsére már voltam egyszer Kínában így legalább felkészülhettem a következőkre, igazából engem egyik sem lepett meg számítottam rá de attól még felba**ta az agyamat.

Szóval a pontok:

1 - a tájékoztatás az egy éves tartózkodásra kimerült két A4-es papírlapban amiből egy egy cikornyásnak sem mondható lap rajta az Addmission Notice 40-es betűméretben, alap szabályok, feltételek, aláírások, elérhetőségek. Ennek a másik oldalán ugyanez kínaiul. A másik lapon egy féloldalas kép arról a kampuszról ahova végülis nem kerültem mert a másik kampuszra kerültem. Ezenkívül egy részletes leírás hogy hogy juthatok el addig a kampuszig

2 - az Admission Notice azt írta (szó szerint) hogy az ösztöndíj fedezi a: orvosi költségeket, a tanszerek költségét, a tartózkodási engedélyt, lakhatást, stb. Ehhez képest, megérkezésem után rögtön legomboltak róllam 700 yuant mégegy orvosi vizsgálatért (ugyanazért amit otthon már kétszer megcsináltam direkt az ő kérésükre) és a vízumért (amit már egyszer kifizettem otthon), 300-at a tankönyvekért, meg még kisebb tételekben erzét-azért. Megkérdeztem hogy visszakapom e a könyvekért a pénzt, a válasz NEM. Megkérdeztem hogy akkor mit jelent nekik a tanszerek költsége, erre elmagyarázta nekem hogy az a díj azért hogy látogathatom az órákat és az év alatt megírhatok három dolgozatot, valamint a tanterem használat díjja. (Ezen picit kibuktam) Aztán megkérdeztem visszakapom e a vízumpénzt. A válasz NEM. De ez már szeptember közepén lezajlott. Azóta sok víz lefolyt a Jangcén és egyensúly, csí, és madarak költöztek a lelkembe nem is gondoltam az adminisztráció istentelen elbaszottságára itt kínban és hogy nem tudják használni a kínain kívül egyetlen egy külföldi nyelvet sem. (pl egy kiírás részlete a faliújságon kiadva a nemzetközi iroda álltal:......a busz célja a meghosszabított egyetemi kampusz időtartam tízóra harminc perc mivel vége van három órakkor. ......  Na erről csak annyit hogy még az angol anyanyelvűek sem értették. A másik campusz neve ugyanis az utcáról van elnevezve ami pedig 延长路 Yanchang road, a yanchang jelentése meghosszabított, és az egyetemi nemzetközi iroda semmilyen akadályt nem érzett abban hogy az amúgyis hibás angoljukba még a kampusz nevét is szó szerint belefordítsák aminek totálisan semmi értelme nincs.) és akkor a

3 - as pont. Igen a biztosítás, gondoltam nem érzem jól magam felkeresem azt az irodát hogy világosítsanak föl mi a teendő ilyen esetben. Természetesen hülye nem vagyok nem bíztam a véletlenre és felkértem Ulug (a gét nem ejtik amúg török) barátomat hogy kísérjen el aki már régebbóta van kínában jobban beszél és járt már kórházban használta a biztosítást szóval profi a témában, hogy kísérjen el. Heh erre nem számított a kedves laosör (kínaiul tanár hangalaki átírásban), szóval előálltam a problémával, hogy kéne használnom azt a biztosítást. Erre megkérdezte hogy konfúciusz intézetis vagyok-e, mondom persze hogy. Erre ő, akkor nekem nincs. Azt hittem hogy ott helyben ráugrom és addig ütöm amíg lélegzik, ugyanis--- a kínai addig nem hajlandó érted egy büdös kisujjkörmöt sem mozdítani amíg sarokba nem szorítod vagy mondhat akármit amit elhiszel neki---- nade csillapodj háborgó lelkem. Ezért hoztam Ulut, most jött ő. Elmagyarázta neki hogy ez most nem jön be mert amikor ő itt volt neki is ugyanezt mondta és aztán kiderült hogy mégis van úgyhogy tegyen meg annyit hogy utánnanéz és kapcsolja ki az msn-t az irodai gépén. Erre bepötyögött valamit a gépben és mondta hogy inkább felhívja a másik kampuszt. Ja igen merthogy bár én itt vagyok az összes hivatalos ügyemet intéző iroda és ember a tőllünk fél órányira lévő kampuszon van a belvárosban :)- nem hiszitek hogy lehet mégy bonyolultabb? Na most figyeljetek.( mellesleg tök jó hogy van egy ilyen iroda itt a kolitól két méterre ha semmi haszna na mindegy ) Felhívta az illetékest kapcsolgatták ide-oda. Mire lettette és elmondta hogy nekem bizony ilyen biztosításom tényleg van de csak arra az esetre érvényes ha kórházba kerülnék. Vagyis csak súlyos esetben használható vagy baleset esetén (balesetbiztosítás). Na és pontosan ez az a dolog, amit ha még hozzácsapnak egy oldalt a tájékoztatóhoz azért BELE KÉNE RAKNI BASSZÁKMEG A KURVAANNYUKAT. Tehát amíg nem kötök valahogy biztosítást fizethetem a gyógyíttatásomat ahogy tudom és kínában ez kurvára nem olcsó (nem mintha máshol az lenne). Itt kitérnék a kínai kórházak azon kellemes szokásokra hogy köphetsz te vért, állhat ki egy villáskulcs a hátadból amíg nem fizetsz hozzád sem nyúlnak max kiraknak a váróból hogy ne azt vérezd össze. Na mindegy. Közben este találtam szerencsére a shanghai magyarok között egy orvost aki segített diagnosztizálni, tanácsot adott, megmondta hogy milyen vizsgálatot kérjek. Legalább nem teljesen hülyén mentünk oda.

A kórház egy külön történtet. Két hatalmas új épület és egy régi. A régi kb egy kistarcsai sztk-ra hasonlított a két új viszont kb a hilton volt. Volt kontraszt. Sajnos tudtam hogy mi van a kórházakban kínában mert anno 2004-ben fogászhoz kellett mennem és kaptam egy kis ízelítőt. Ez is egy ilyennek indult. Hatalmas tömegnyomor a regisztrációspultok előtt. A sor természetesen egy science-fiction fogalom számukra. Szóval nyolcvanévestől a kétévesig mindenki nyomja könyököli egymást, kiáltoznak üvöltenek egymással, viszik fel a vérnyomásukat, adrenalinjukat és szabályszerint ökölharcra mennek egymással hogy előrébb kerüljenek. Sztem ez egy ilyen előzetes szelekció kínában, aki be tud jelentkezni annak van esélye a gyógyulásra:D:D. Na valahogy megoldottuk. Aztán volt még egy regisztráció az emeleten. Persze megint kis tömegnyomi meg könyöklés. Az egyik kutyafejű han önmagából kikelve ordított egy 90 éves forma nőre hogy miért nem engedi be maga elé mert neki sokkal fontosabb baja van. Na ja tutira. De ekkorra történt valami csoda. Nem tudom hogy csak a tisztelettudó lélekjelenlétünknek köszönhetően vagy valami más hatására de a csávót elküldték a lépcsőházba hogy haljon meg és lenyugodott mindenki. Furcsán elcsöndesedett minden, és akkor igen... akkor megtörtént a csoda. Elkezdtek sort alkotni. Beálltak egymás mögé és türelmesen, egymással beszélgetve vártak. Utánna pedig valami jószerencse sorozat indult el. Egy házaspár beengedett maguk elé. Az orvosra nem kellett várnunk, azonnal fogadott, megvizsgált, kedves volt, ééééés beszélt angolul. woooow. ez azért durva. Utánna már azt hittem álmodom, vérvétel, labor, teszteredmény fél órán belül, visszamentünk még egy átvizsgálás és kész. Rendben fizettem érte de még nem is sokat 75 yüan volt a két vérteszt összesen ami nincs egész 3000 forint. A regisztrációs díjjal együtt volt talán 3000 forint az egész hercehurca. Na ha ehhez képest megnézzük hogy dolgoznak otthon ott inkább a pult másik oldalán megy a könyöklés, csak éppen a klaviatúrán vagy az asztalon. Ja és az új épületek teljesen tiszták felszerelve a legmondernebb laborokkal, olyan percízen és sterilen hogy azt hittem egy mikrocsippgyárban vagyok.

Szerencsére mindkét tesztem negatív lett, bár még kell majd egy csekapp <:)>. Aztán hazajöttünk, beszéltem Joe-val aki már lassan három napja valamiért nem beszél hozzám és nem köszön. Leültem vele és rávettem hogy adja fel ezt a bitch taktikát és beszéljük meg a problémát ha van egyáltalán. Szóval kibékültünk, aztán most itt vagyok írok mindjárt filmezek és szurkolok lélekben a srácoknak Ghána ellen.

na kipanaszkodtam magam a mai napra. Valamit még akartam írni de majd holnap eszembe jut és leírom.

bye